Történelem

 A település az őskortól kezdve lakott hely volt, ezt a kotróból kiemelt mamutcsontok, agyarak, fogak és rénszarvas agyarak igazolják.
Az 1380-ban Gykynes alakban oklevelekben előforduló település már a rómaiak idején is lakott hely volt. Gyékényes és Gola Horvát-ország) között az időszámításunk utáni második századból származó tíz tamulust (temetkezőhelyet) tártak fel a régészek, így valószí-nűleg Burgus vagy Castellum lehetett. 1476-tól kezdve fontos átkelőhely lett Horvátország felé. Ezt a pozícióját még a török időkben sem veszítette el, amikor a folyamatosan működő vámot rév egészítette ki. 1600-ban Kanizsa eleste után török kézre került, akik lerombolták a középkori Szent Margit templomot, köveit pedig a kaproncai vár építéséhez hasznosították. A lerombolt templom pótlá-sára 1625-ben került sor, amikor az Ágoston rendű evangélikus hitközség templomot emelt. A jelenlegi gótikus templom azonban csak 1887-benépült, evangélikus iskolát működtettek mellette. Gyékényes hosszú időn keresztül két részre tagolódott, Alsó- és Felső- Gyékényesre. Az alsógyékényesi részben főleg katolikus vallásúak, míg a felsőgyékényesiben pedig evangélikus emberek éltek. A katolikusok klasszicista műemlék jellegű templomukat 1830-35 között építették fel. Az 1900-ban felújított és mellékoltárral megtoldott templomnak kiemelkedő értékét 4 freskója, valamint az 1886-ban Jakobey Károly által festett híres oltárképe képezi. A katolikus templom udvarában kereshetjük fel az 1848-as forradalom és szabadságharc idején az alsó-segesdiek által lemészárolt Jellasics bánnal betörő tisztek és katonák sírjait.